Második napja 6-kor kelek? Normális ez? Álmos vagyok… De legalább Vele beszélgetek msnen. Hiányzik… :(Ma még szereznem kell egy időpontot a kozmetikushoz, aztán kondi.. És nagyon izgalmas napom lesz megint… Csodás…de legalább a kedvem jó. =)

Jesszus, de izgalmas…. Tegnap elolvastam egy könyvet unalmamba, nem mondom, hogy rossz volt, csak… azért na.  Ma reggel keltem inkább 6kor, hogy hazajöjjek … ülök egy kicsit a gép előtt.. Aztán ha végzett anya irány a kondi.. Holnap szintén izgalmas napom lesz. Keresnem kéne néhány könyvet, hogy ne unjam halálra magam. Már látom, hogy csütörtökön viszont jó lesz. Összepakolok, délután kondi, aztán megyek Andikámhoz… de jó lesz vele lenni… egész szombatig… végre…

Hali…

Még mindig nem a most-ról írok. De ez a néhány nap sokat jelentett nekem.

Van valaki akit nem kimondottan emlegettem eddig. Egy srác, aki nagyon sokat jelent nekem. Nagyon szeretem. Barátok vagyunk…Már egy ideje. Végre eljön a csütörtök amit egy hete vártam. Azt mondta jön. Hazaérek leülök és vele beszélek msn-en. Mit mond? Hogy mégse. Egy hete majdnem ugyanígy történt. De most valahogy rosszabbul esett. Olyan érzésem volt, mint ha valaki alaposan gyomron vágott volna. Unokatesómmal sétáltam a városba és elmeséltem neki. Valakinek el kellett mondjam. Este rám írt.  Azt mondta eljön reggel… de valahogy olyan távolinak tűnt az egész. Valahol legbelül éreztem, hogy akarom, de nem tudtam elhinni. Péntek reggel hívom, nem veszi fel. Hát persze… gondoltam magamban. Ilyenkor rossz vagyok. Nem gondolkodok. Még jó, hogy egyedül voltam. Hívom újra felveszi. Akkor kelt, ez egy kis megnyugvást okozott. Azt mondta jön. De valahogy nem tudtam elhinni. Mikor felhívtam és azt mondta ül a buszon, le kellett üljek. Olyan hihetetlennek tűnt az egész. Tényleg jön? Összepakoltam a lakásba, közbe felhívtam anyut, megkérdeztem elhiszi-e, ha azt mondom ül a buszon? Azt mondta, hogy nem. Anyu ismer. Mindent tud rólam. Neki mindent elmondok. Gyors letusoltam, mert 10:59-re van kiírva a busz. Éppen leértem, de késett egy kicsit. Olyan boldog lettem mikor megláttam. Itt van, velem van. Sétálni mentünk. A gát tetején sétálgattunk, őt vonzza a víz, szeret horgászni. Nekem a Tiszáról mindig az jut eszembe, hogy mikor kicsik voltunk milyen sokat voltunk ott. De neki tetszett. Hazajöttük, elkezdtünk jóbarátokat nézni… Meg rendeltünk pizzát… gonosz volt és nem hagyta, hogy kérjek rá kukoricát… Na mind1 csak jó volt…Úgy volt a 4essel megy délután, de elaludt…. :)  Nem is ez a lényeg, aztán megnéztük a holt Tiszát. Hazajöttünk… filmeztünk. Jó volt… Itt maradt velem másnap délelőttig. Rég éreztem magam ilyen boldognak… Milyen szép lett volna, ha a volt barátnője nem talál be msn-en délután… Na mind 1 a kedvem azt sikerült elrontania…

Hali.

A nevem Zsani ÉS ígérem ez lesz Első ÉS utolsó olyan bejegyzésem AMI Hosszú lesz.

Hol is kezdjem? Ki vagyok Én? Néha magam mar SEM tudom. AZ oviban AZ óvónéni kedvence Voltam. AZ iskola Első éveiben a kiközösített Szerep jutott nekem. Késõbb ennek ellentettje, a nagyszájú rossz lány szerepe volt AZ enyém. Soha nem volt Sok barátom. AZ Általános Iskolai évekből talan kettõ izzó van Aki nagyon Kozel Allt hozzám. Gábor … Vele a mai Napra mar Csák egy köszönő viszony maradt MEG ÉS Kata, akire Sajnálom, Hogy AZ elmúlt 2-3 évben nagyon Kévés IDOM volt. : (  Középiskolás éveimre ismételt imidzs switch to következett, hiszem mas városba kerültem, kollégista lettem, úgy gondoltam jobban teszem, ha megváltozok. Hát Igen .. Az a kezdetekben összes feltűnőségem az volt, hogy mindig nevettem. Mindig, mindenen. Legalábbis eleinte.  Soha nem voltam nagy kezdeményező, de eleinte úgy tünt minden jól alakul, a lányokkal az osztályban gyorsan jóba lettem. Az első barátom makón Dalma volt… aztán telt az idő, és találtam magamnak társaságot. Tomi, Bali, Roli… és a többiek. Most, hogy belegondolok, egész sokan voltunk egy társaság… Hát igen…telt az idő… Kedztem belerázódni az ottani dolgokba. Kibontakoztam… és közbe költözött a szobánkba Petrus is… eleinte fura volt, mert idősebb volt nálunk, de gyorsan megkedveltük. Sok dologhoz kerültem közelebb egy év alatt… lettek barátaim, vagy vmi olyasmi. Persze a bulik, meg a közös ivászatok nem maradtak ki az én életemből sem. Első év végén rábeszéltek, hogy jelöltessem magam a városi diákönkormányzatba. Ez valahogy most nem illik ide, de később komoly szerepet jelent… 9. osztály után egy nagyon jó nyaram volt… talán mert nem kellett egyedül töltenem. Ahogy telt az idő minden megváltozott…vagyis majdnem minden.  Egyre bátrabb lettem, kiálltam azért ami  véleményem, vagy amit szerettem volna elérni.  Év végére elértem a kitűzött célom. Diákpolgármester lettem makón. Semmi nem változott csak sokkal több elfoglaltságom lett és elkezdtek tőlem sokkal többet elvárni.  Itt keződtek csak igazán a porblémák… ez az utólsó évem elég húzós lett. Annyi elvárás volt velem szemben, hogy néha úgy éreztem nem megy, feladom. Egyszerűen nem maradt szinte semmi szabadidőm. Persze ez most úgy hangzik mintha, borzalmas dolog történt volna velem. Hollott nem… csak néha fárasztó. Szeretem csinálni, ez az egyetlen dolog ami igazán leköt. Olyan ez nekem mint a nyugtató, mikor eltompulnak az ember érzelmei. Ha ezt csinálom, semmi más nem fontos, csak hogy jól csináljam.  Csak néha elmegy a kedvem tőle.. mikor hibázom, vagy nem is hibázok, csak hozzá nem értő emberek leszólnak. Ez nagyon bosszantó tud lenni.  Nehéz. Szeretnék megfelelni, de azért minden nekem sem mehet tökéletesen. Na mind1 is a lényeg nem ez.  Egy jelenleg 17 fős osztályba járok. Rendészeti gimi. Mindenki azt hiszi első említésre, hogy ez baromi jó dolog.  Hát jah… még jó, hogy iyen kevesen vagyunk. Nem szeretek ide járni. Eleinte nagyon jó volt, de már kiábrándultam az egészből.  Nekem túl furcsák ezekaz emberek. Én soha nem voltam irígy és nem is értem azokat akik azok. Miért jelent problémát, ha egy lány inkább a fiúkkal barátkozik? A fiúk legalább elmondják nyíltan a véleményüket. (persze nem mindig… ) Miközben a lányok csak egymás háta mögött dumálnak ki mindent.  Én nem bírom elviselni ezeket az embereket. Miért nem meri megmondani, ha problémája van? Furkálja a másikat.  És néha egy egy seggnyaló eléri a célját. Mostmár van egy két tanár aki kimondottan pikkel rám, az ilyen kis hülyék miatt. Irígyek. Olyan dolgokkal vagdalkóznak aminek semmi köze a valósághoz. Akinek akár csak kicsi köze is van a dologhoz az érti, hogy vannak elvárások. Ha azt mondják ott kell lenni, akkor ott kell lenni. Néha iskola időben is.  Persze, van amikor jó. Hazudnék, ha azt mondanám időnként nem jó, hogy nem kell ottlenni. De ezek az emberek azt hiszik ez csak erről szól, hogy húú király néha nem kell suliba menni. Persze, iskolában nem vagyok, de ettől független szerintem mondhatom, hogy sokkal fárasztóbb az amit csinálok helyette…. Senki nem látja, hogy nem csak arról az egy napról van szó, mikor épp nem megyek be, hanem általában ugyanúgy felemészti a hétvégéeimet is. Épp gondolkoztam, hogy április legeleje óta még nem volt olyan, hogy egy napnál többet a szüleimmel töltsek. Mind1 .. nem akartam erről ilyen sokat regélni, csak valahogy mindig felbosszant az emberi hülyeség. Nem is tudom mi lenne velem Gábor nélkül. Ennek mindig ő issza meg a levét, mert mellettem ül, és mindig neki kell hallgatni, hogy épp felrobbanni készülök.  Elkezdődött a nyár. Az utólsó nyaram mielőtt 18 leszek. Ilyenkor mindig eszembejut, hogy talán a legizgalmasabb évem ez.  Igaz elég rosszul indult, de január vége óta…. húha… hát igen. Elég sokminden történt. Muszály megemlítenem…

Január 22-24ig. Életem azt hiszem eddigi legjobb hétvégéje. Az egész valamikor decemberben kezdődött, mikor a csillag születik döntői folytak a tv-ben.  Húúú mennyit csurgattuk a nyálunkat Petrussal. Kitaláltuk, hogy januárban felmegyünk pestre, és milyen király lenne, ha összefutnánk a fiúkkal. Jó persze jó viccnek tűnt, mikor eszembe jutott, hogy nekem januárban mindenféleképpen mennem kell pestre, hiszem akkor van az educatio kiállítás, és a Diákjogi Szektorral mi is kiállítók leszünk. Mondtam Petrának jöjjön fel velem. Beszéltem Ákossal, belement, hogy jöjjön Petra is. Még decemberben kerestük fel a neten Kurucz Sanyit, hogy szeretnénk csinálni velük egy interjú szerű valamit, amiből mi összehozunk egy cikket az itteni diáklapokba.  Nem kellett sokáig nyaggatni, mert rögtön belement a dologba. Egy héttel pest előtt alig mertem felhívni, gondolkoztunk, hogy mivan, ha nem is a saját számát adta meg stb. Mikor felvette a telefont, megnyugodtam, hogy tényleg vele beszélek, tudta miért hívom, megbeszéltük, hogy összehozzuk. Na jó ezt nem fogom részletesen leírni, mert órákig tudok róla beszélni. Az a két és fél óra amit velük töltöttünk.. huhh… hát felejthetetlen volt.

Emelett nagyon sok helyen jártam idén. Nyíregyházán, Mogyoródon, Orosházán stb.  Baromi sok jó dolog történt velem idén.

2010, júni 5.-én pedig ott voltunk a Barvo Ottón is. Ez is csak viccnek indult. És szó szó elég viccesen is sült el.  Éppen a West End-ben kerestük a csomagmegőrzőt, mikor annak a napnak az egyik legemlékezetesebb pár mondata elhangzott… -Nézz hátra, Nézz hátra…-Nem merek, nem merek..Mivan ott? -Sanyi… -Húúú…:$ Na igen valami ilyesmi volt.. Te jó ég… Miután a csomagmegőrző csak 8ig volt nyitva, így elindultunk visszafelé. Ő még mindig ott ült a sütis hűtő mögött. Intettem neki,ő pedig üdvözölt minket. Végre megkaptuk a puszinkat amit annyira vártunk.. Elég vicces volt ott üldögélni vele, mert baromi sok mindent tudunk, ill. akartunk neki mondani, de mindannyian olyan zavarban voltunk, hogy nem kimondottan sikerült értelmesen beszélgetni. Mikor odaért a legjobb barátja, utána nemsokkal mi le isléptünk, hiszen nem akartunk zavarni. Kellemes kis negyed óra volt azért.. Ami a tetőteraszon történt… Uhh.. 3. sorban álltunk már két és fél órája mire végre elkezdődött…Valahogy hülyén éreztem magam. Egy csomó fiatal sztár, soha nem voltam ez a visítozós rajongós lány, de ez durva volt… Életemben ennyi fanatikust nem láttam még. Nevettünk is Petrussal, hogy nem értjük egyáltalán mi a fenét is keresünk itt. Fél 10 fele léptek fel Sanyiék, igazából erre vártunk. Utána még megnéztük a Stereo 2.0-át majd, kidurakodtuk magunkat a tömegből…eszméletlen sokan voltak. Na mind1 aztán elmentünk egy buliba és nagyon jól éreztük magunkat.

Nem gondoltam, hogy ilyen sokat tudok írni. Nem is említettem mi maradt a nagy barátságokból… Időközben ismertem meg új embereket… A régi nagy társaságból, aki megmaradt az Bali, Roli és Tomi (csak sajna vele nagyon keveset beszélgetünk már..), azóta Petrussal is nagyon jó barátok lettünk, na és Andikát ki nem hagynám… És Gábor, ő kicsit más mint a többiek, mert vele szabadidőmet úgy töltöm, hogy msnen beszélgetünk, de talán ő az akinek a legtöbb dolgot elmondom. Persze vannak még olyanok akik közel állnak hozzám, de ha őket is felsorolnám, még órákig pötyögnöm kellene. Nagyon jól tudják kikre gondolok.

Talán nagy vonalakban ennyi elég is rólam.. Így is több, mint amit akartam…

Üdvözlünk új bloglog blogodban